Ünnepelünk

A gyerekek szülinapját és névnapját az iskolában is megünnepeljük. 

Az a szokás nálunk, hogy egy versikével köszöntjük az ünnepeltet.

Felmentünk a tündérek kertjébe, Bokrétát kötöttünk Enikő fejére

Éljen, éljen sokáig, míg a füle le nem ér a bokáig. 

(Persze mindig az ünnepelt nevét illesztve a versbe)

S ezután jön a nagyon várt esemény: Jó magasra felemeljük az apróságot, hogy olyan szép nagyra nőljön ám!

S a legszebb a dologban az, hogy negyedikes korra a nálam nagyobbra nőtt gyerekek is elvárják ám az emelgetést, s ugranak hozzá bőszen, hogy meg tudjam emelni őket, csak emeljek. S hát persze hogy emelek!

A héten volt két Enikőnk, s egy Melittánk, akiknek kijutott az ünneplésből. 

Az osztálytársaknak meg a finomságból: kis házisüti, keksz, s az ebédlőben a hozott szörpi a hami mellé.

Az ünneplés legvégén előkerült a nyáron apróságokkal megtömött ajándékdoboz is, amiből az ünnepeltek választhattak maguknak meglepit.

Kedves Szülők!
Bár most csurig tele az ajándékdoboz, nem is fér bele minden, de gondolok a rosszabb napokra, mikor a saját gyerkőcöm már nem selejtez le kinder figurát, nem kapok "repi" ajándékba kis noteszt, s egy idő után a McDonald's-ban sem fogják a gyerekeim a happy-meal menüt választani, csak hogy játékot kapjanak hozzá, amit persze gyorsan levált egy újabb, egy szebb. Ezért kérem, hogy ha otthon van megúnt játékocska, (s tényleg csak megúnt legyen, mert jártam már úgy, hogy újra meg kellett vennem, mert én azt hittem..., a leánykám meg kereste) akkor kérjük küldjenek be nekünk, hogy más gyereknek hadd szerezzünk vele örömöt.
Mert ami nekünk már értéktelen, az másnak öröm forrása lehet.