Még szerencse, hogy az ekkora táskákat a pici elsősök szülei behozták a suliba. Mi pedig igyekeztünk minél több felszerelést a szekrénybe begyűjtve könnyíteni azok tartalmán.
Nagyon sokat tanultak az apróságok, s a nap végére már ovisokból kisiskolásokká alakultak. Ismerik és alkalmazzák a csendjelet, akaratukkal parancsolni tudnak (próbálnak) szájuknak, kezüknek. Valljuk be ez még a felnőtteknek sem könnyű, hiszen milyen jó lenne azonnal mondani a véleményünket, megtapintani egy szép dolgot. De ők nagyon akarnak, s igyekeznek is. Így minden apróság jogosan ment első nap piros csillaggal haza.
( a képre kattintva nagyítva megtekinthető )
Tanulták egymás nevét, színezték a jelüket, lerajzolták a családot.
Sokat és sokszor ettek.
Játszottak, futkároztak a szabadban, verseltünk, logikáztunk.
Biciklire szálltam, megfájdult a hátam,
Repülőre ültem, nagyon elszédültem,
Csónakkal mentem, sajnos vizes lettem.
Máskor ha sietek, inkább gyalog megyek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése