Fejszámolás

A legutolsó fejszámolás óta célom volt, hogy egy kissé felpörgessük annak idejét.
Végre úgy gondoltam, eljött az idő, a babzsákos fejszámolónak. Én dobom a babzsákot a gyerkőcnek miközben mondok egy műveletet, ő elkapja, s rögtön visszadobja nekem, a helyes eredményt mondva.
Tudom nem könnyű, mert
- el kell kapni a babzsákot,
- egyénileg kell megnyilatkozni,
- dobásnál célozni kell,
- s nem utolsó sorban a keze el van foglalva, az ujjaira nem támaszkodhat.
Főképp erre lettem volna kíváncsi, s előjött az, amitől én tartottam.
Tisztelet a kivételnek, de a legegyszerűbb műveletnél is a legjobb matekosok között is több volt, aki szépen letette az asztalra a babzsákot, s elkezdte kigöndöríteni az ujjait, vagy épp lecsukogatni őket.

Tegnap az óra elején nem dobtam babzsákot, hanem a füzetbe fejszámolást írtunk. Minden feladatra 5-6 másodpercet vártam, s mondtam a következőt. Bizony stresszhelyzet, de ma jön a számolási rutin egy lapos feladatsor, aminél szintén a gyors és pontos fejszámolásra leszek kíváncsi.

Visszatérve:
Az első sorban partnerszámokat kértem. Mondtam egy 10-en belüli számot, s neki a partnerét kellett leírni. Sajnos régóta és sokszor mondom, mondjuk órán, szinte minden órai feladat arra épül, s nagyon meggyorsítaná a számolást, ha átlátná a gyerkőc egy ránézésre mennyi van nyitva, s mennyi csukva.
Elszomorított az eredmény, hogy 10 partnerszámból ki mennyit tudott.

A második sorban 10-es számkörön belül kérdeztem összeadásokat. Csak egyet- illetve kettőt adtunk hozzá.
Harmadik sorban a kivonásokat 10-en belül. Csak egyet és kettőt vontunk ki.
Nem mondtam hiányos műveletet, nem kértem különbséget.

Mindenki a füzetben nézheti meg a saját gyerkőc eredményét.

Természetesen a kiváló munkát és alkotóját ( Dajka Noémit, Mukus Melittát, Molnár Marcit, és Romhányi Patrikot) jutalom illeti.