2011. április 16., szombat

Gyorsaság


Levelet kaptam email-ben egy szülőtől, hogy írjak a fejszámolással, vagyis inkább a gyorsabb fejszámolással kapcsolatban egy bejegyzést, mert előfordulhat, hogy mást is foglalkoztat a kérdés. 

A gond a szülő részéről az, hogy a gyerkőc mindkét kezét használja fejszámoláskor. (itt jegyzem meg, hogy villámgyorsan!)

Valószínűleg én okozhattam ezt a problémát, mert félreértés van itt.
SZABAD HASZNÁLNIA A KEZÉT!
Sőt, még másodikban, harmadikban, s negyedikben is szabad.
Nálam szabad!
Azt nem tudom, hogy melyik pedagógus mit irányoz elő, de én, aki elég sok diszkalkúliás gyerkőccel találkoztam már, az vallom, hogy használja azt, amit ő szeret, csak legyen benne stabil!
A kéz használata a legegyszerűbb, mert folyton velünk van. S tudom azt, hogy ha sokat gyakorolja, ezt előbb utóbb, egyre több műveletnél, el fogja magától is hagyni. 
Ha egy biztonságra, megerősítésre van csak szüksége, akkor azért használja, de lehet, hogy azért, mert épp ő az ujjai nélkül nem tudná még elvégezni az adott műveletet. 
Van olyan tanuló aki a tábla fölé rögzített számegyenesen olyanokat lép a fejével is íveket rajzolva a levegőben, hogy tényleg magamban mosolyognom kell. Nem baj! Nem kell félni, nekik még jövőre is ott lesz ez a számegyenes, csak megjelenik mellette a 100-as számkörre készült is. 
A mankót nem szeretem elvenni a gyerekektől, használják addig, míg szükségük van rá, s hagyják el ők maguk, ha már fölöslegesnek érzik azt.
Véleményem szerint, ha a tanuló ismeri az analógiákat, akkor az ezres számkörön túl is, segítségül hívhatja az ujjait. Tegye bátran, biztatom is, csak tudja a mikéntjét.

S honnan jöhetett a probléma? A számolási rutinokból- gondolom én. 
Azért trenírozni kell, s edzeni magunkat is folyton.
S a mérce azért van, hogy lássuk, meg tudjuk-e ugrani. Nem várom el mindenkitől, hogy átugorja! De azt igen, hogy jobbat ugorjon, mint előtte!
Ezért is kaphatott múltkor akár a 70 %-ra is valaki piros pontot, ha magához képest fejlődött. 
A rutint azért írjuk, hogy megmérettessék magukat, szokják a verseny- és stresszhelyzetet. Nagy tétje nincs, jegyet nem kapnak rá, még jövőre sem. 

S bár sokat gondolkoztam, hogy milyen kézzel fogható tanácsot tudnék adni, még sem tudok mit írni. 
Ha látnák a szülők a napi matek órákat, értenék. ( hamarosan tartunk majd nyílt órát, így egy indur-pindur betekintést azért adhatunk)
Minden gyerek más-más technikával bír. Ez annyira személyre szabott, hogy tanácsot adni én nem tudok. Variációkat fel tudok kínálni, (s meg is teszem órán) de tündérek, mikor a padból majd kiugorva mondják, hogy ők nem úgy, hanem majd mutatják, hogy hogyan. 
Konkrétan:
Mondom nekik, hogy: Hű, a 13 legnehezebb bontása a 6+7. Bizony már hány éves vagyok, de biz ennél a műveletnél, egy pillanatra megállok, s csak akkor vágom rá az eredményt!
Mire megszólal az egyik, hogy ne már, hát ez oly könnyű, mert hisz a 6+6-ot azonnal tudom, hogy 12, ez meg csak eggyel több, ( az egyik tag eggyel több), tehát az eredmény a 13. 

Most pénteken vettük a 14-et. 
Számkörbővítésnél a tankönyv előbb veszi az összes bontást,( mi is leírjuk a füzetbe) s utána a következő feladatok a legnehezebb bontásokra épülnek, hogy abban az időszakban, szinte állandóan vizuálisan is, manuálisan is,  többféle feladattípusban, a számolás terén is folyton ugyanazokkal a műveletekkel találkozzanak. 
Felírtuk az összes bontást:
0+14
1+13
2+12
3+11
4+10
5+9
6+8
7+7
Csak ennyit, mert azt már szépen tudják, hogy az összeadásban a tagok felcserélhetőek.
Tehát ha tudom a 3+11-et, akkor tudom a 11+3-t is.
Sokszor említem nekik, (s teszem még jó ideig) hogy ha az ujjaim kell elővennem ilyen esetben, mindig a második verziót számoljam ki, akkor is, ha nem ez van leírva. 
Ugyanis, ha az látható pl.  a rutinban, hogy 3+11, akkor érdemesebb a 11+3-at számolni, mert rövidebb idő szükséges a  három ujj hozzányitásához, mint a 11-hez.
( Praktikák, amik szépen sorban be fognak épülni. Van akinél azonnal, de van akinél, csak harmadik-negyedik évfolyamra, de hogy be fog épülni az biztos!)

De ha tudom, hogy mennyi a 3+11, akkor már azt is tudom, hogy mennyi a 14-11, mert hisz a két művelet egymásnak inverze. No, ez még sok lenne nekik, de  már van, aki pedzegeti, s gyorsan kapcsol erre is a kis agya. 

Térjünk vissza a 14 bontásához. 
Összesen 4 művelet van, amit most a következő számkörbővítésig gyakorolni kell:
a 3+11, az 5+ 9, a 6+8 és a 7+7.
A többit átnéztük és megbeszéltük, hogy "baby-könnyű". A 0-van nincs gondunk! 1-t és kettőt is már ujjak nélkül tudunk hozzáadni bármely számhoz, 10-hez szintén ujjak nélkül tudunk hozzáadni. Így maradt meg csak a négy művelet, amit bárhol, még akkor is, ha csak fél perc van, lehet gyakorolni. Fürdés közben, míg az autóból a suli bejáratáig beérünk, vagy hazafelé séta közben.... bárhol.
Érdemes mindig csak egy új gyakorolni valót venni, a már gyorsan (ujjak nélkül) kiszámítható műveletek közé, hogy legyen sikerélménye, s kedve  is a számoláshoz. 
S azt aztán lehet variálni. Tagokat felcserélni, kivonásokat mondani, de akár hiányos műveletként is, ha már nagyon megy. 
Aztán napról napra lehet újabb műveleteket a már ujjak nélkül kiszámíthatóak mellé gyakoroltatni, s folyton ismételni.

A 14 bontásánál is volt egy jó eset: Mondom és mutatom az ujjaimon, hogy a 9-hez úgy tudok 5-t adni, hogy előbb egyet, s aztán még négyet. Én ezt jól látom a fejemben, anélkül hogy az ujjaimra kellene néznem, mert nálam az 5 képénél gyorsan bejön a 4+1. 
Erre jelzi nekem az egyik gyerkőc, hogy ő nem ezt látja, hanem azt, hogy az 5-hoz egy másik 5-öst, s még négyet kell (fejben látva) hozzányitni, mert ő azt látja gyorsabban, hogy a 9 az 5 +4. S milyen igaza van, tényleg könnyű! Neki ez fog beépülni, nekem marad a régen belerakott kép a fejemben. 

Ezért nem tudok én mankót adni a gyakorláshoz, mert minden gyerkőc mást lát a fejében. De ha nem lát még semmit a fejében az sem baj, vegye elő a kezét, s használja. Közben én szinte minden műveletre felkínálok egy-egy lehetőséget. A 10-hez már azt hiszem senki nem nyitja az ujját, hogy hozzányisson még 5-t, vagy 6-t. Tudom, hogy ez meg fog térülni, s be fog épülni a fejekbe. 

Örülök a gyakorlásnak, s nagyon örülök a kérdéseknek, mert ez mind azt mutatja, hogy a szülők törődnek, foglalkoznak a gyermekükkel, s közös a célunk, egymás munkáját segítjük.

Az osztály minden tanuló pedig nagy nagy dicséretet érdemel, mert pl. a hiányos műveleteket, megoldásmenetét oly gyönyörűen tudják, hogy le a kalappal előttük, pedig előfordul, hogy csak harmadik évfolyamra sajátít el mindenki egy adott osztályban.
Köszönöm az ebben nyújtott segítségét is a szülőknek.

2 megjegyzés:

  1. Hű! Köszönjük a választ! Most nagyon megnyugodtam és azt is megmondom mitől ijedtem meg: Valóban villámgyors és halálpontos az ujjakon számolás (olyannyira, hogy az öt és fél éves öcsi is egész jól kiszámolgat dolgokat a kezén és persze hogy a tesójától tanulja) csak egy előző blogban a számolási rutinról azt olvastam, hogy babzsákot kell elkapni és úgy válaszolni,tehát az ujjacskák mással vannak elfoglalva. A leleményes gyerkőcök (gondolom az enyém is) viszont leteszik a zsákot és kiszámolják amit kell. Ebből arra következtettem, hogy már ujjak nélkül kellene menni a számolásnak. Na, de ha nem baj a mankó használat, akkor heuréka! Egyébként tényleg napról napra látszik ahogyan rögzülnek a dolgok és csak ellenőrzésnek kell a kéz, mert olyan bizonytalan magában az ember lánya....Szóval köszönjük Margó néni a választ és tippeket, gyakorlunk töretlenül!!!

    VálaszTörlés
  2. Örülök, ha tudtam segíteni, s a kommentnek még inkább. Jó, ha én is kapok visszajelzést, s tényleg nagyon örülök a kérdéseknek is.

    S babzsákot csak olyan művelettel dobok, amit fejből várok el. Tehát nullához, 10-hez, 1-hez, 2-höz adva, illetve kivonva.

    Esetleg azoknak dobok ettől nehezebbet, akik várják a kihívásokat, s tudom, hogy ők meg is tudják oldani, s ha tényleg, akkor ezerrel meg is dicsérem őket.

    VálaszTörlés