Újra együtt

Művésztelep

Azt hiszem az idő nagyon kegyes volt hozzánk.  Akár pulcsiban is lehettünk volna, olyan szépen sütött a nap a ma délutáni kirándulásunkon. 

A testvérosztályunkkal közös programsorozatunkban a novemberi hónapban a szolnoki Művésztelepre kirándultunk. 

A városközpontban körbenéztünk, egy jó nagyot sétáltunk, aztán meghallgattuk a művésztelep történetét. Két kiállítóteremben festményeket néztünk meg, s azokkal memória- és figyelemfejlesztést végeztünk, majd a kertben végre minden gyerkőc önfeledten szaladgálhatott. Valljuk be, ez jobban tetszett a kisebb-nagyobb apróságoknak. A  szobrokat több irányból s egészen testközelből vizsgáltuk meg. 

A legizgalmasabb a várrom titkos, kúszónövényekkel benőtt bejárata  volt.

A legapróbb hölgyek aranyos kis százszorszép csokrokkal a kezükben jöttek haza. 

Elfáradtunk, de nagyon!

Interaktív kapcsolatban állva Enikő apukájával végre sikerült ilyen klassz fotóvideot csatolni.
Köszönöm innen is a segítséget.

Első nap az iskolában...

Még szerencse, hogy az ekkora táskákat a pici elsősök szülei behozták a suliba. Mi pedig igyekeztünk minél több felszerelést a szekrénybe begyűjtve könnyíteni azok tartalmán.

Nagyon sokat tanultak az apróságok, s a nap végére már ovisokból kisiskolásokká alakultak. Ismerik és alkalmazzák a csendjelet, akaratukkal parancsolni tudnak (próbálnak) szájuknak, kezüknek.  Valljuk be ez még a felnőtteknek sem könnyű, hiszen milyen jó lenne azonnal mondani a véleményünket, megtapintani egy szép dolgot. De ők nagyon akarnak, s igyekeznek is. Így minden apróság jogosan ment első nap piros csillaggal haza. 

( a képre kattintva nagyítva megtekinthető )

Tanulták egymás nevét, színezték a jelüket, lerajzolták a családot. 

Sokat és sokszor ettek.

Játszottak, futkároztak a szabadban, verseltünk, logikáztunk. 

 

Biciklire szálltam, megfájdult a hátam,

Repülőre ültem, nagyon elszédültem, 

Csónakkal mentem, sajnos vizes lettem.

Máskor ha sietek, inkább gyalog megyek. 

Így várjuk őket!

Nagyon várjuk a gyerkőcöket, s  hogy otthon érezzék magukat, már a jelüket is előkészítettük. Valami ismerős így velük lesz, fogja a kezüket (a mieinken kívül) az első napokban.