A figyelem

Az elmúlt bő egy hónap alatt nekem is, Nelli néninek is és a szülőknek is feltűnt, hogy sokszor nem is a tudás hiányából erednek a problémák, a pontveszteségek, hanem a gyerkőcök figyelmének a hiányából.

A figyelemhez először is minden érzékszervnek ébernek kell lenni. Nem elég látni, hallani is kell, s persze az agyunknak is fel kell fogni a bejövő ingereket.

S ez még mind kevés, mert ahhoz, hogy valamit meg is jegyezzünk, elhatározásra, tudatos erőfeszítésre is szükség van!

Figyelni annyit jelent, hogy mozgósítjuk az összes érzékszervünket, hogy felfogjuk a felénk érkező ingereket. Ez teljes embert kíván. Be kell látni, hogy félig figyelni annyi, mint nem figyelni. Tehát ha a pad alatt matatok valamivel, s közben elhangzik a feladat, az már nem figyelem, hiába hallom és látom, ha a kezemmel való munkálkodás, leköti az agyam. Ilyenkor fordul elő az, hogy Margó néni sas-szeme lecsap- mert az annyira ki tudja szúrni ám,-felszólít, s a gyerkőc hallotta a dolgot, látta is esetleg a feladatot, s elkezdi szinte félhangosan ismételni amit mondtam, hogy az agya is felfogja az infót. Tehát a kis agyába eljutott az információ, de tudatos odafigyelés nélkül nem minden beérkező adatot tartott az agya érdemesnek az emlékezetbe véséshez.  Ami hiányzott, az a határozott szándék.

Kérték a szülők, hogy segítsek. Megteszem, amit tudok. De le kell, hogy szögezzük. Nelli nénivel már elég rég a pályán vagyunk, s enélkül is- első osztályban is, hemzsegett az óra a figyelemfejlesztő feladatoktól.

Gondoljunk csak az akadályversenyen mutatott ritmustapsra, amit kézzel-lábbal-combbon mutattunk. Ennél jobb figyelemfejlesztőt! Itt aztán toppon kell lenni, ha vissza akarja a gyerkőc a ritmust adni.

Aztán ott van a babzsákos fejszámoló. Dolgozik az agy- a fül- a művelettel, dolgozik a kéz- a szem azzal, hogy a babzsákot elkapja, visszadobja, s ehhez még tempó is kell, mert nem maradhat sokáig a kézben a zsákocska.

Szóval tettük eddig is, csak innentől kezdve megpróbálunk még többet.

A matematika füzetben lesznek/ és már vannak is olyan figyelemfejlesztő feladatok, amik kapcsolódnak a tantárgyhoz.

Amit mi nem tudunk, az az akarat. De ehhez a szülő is kevés. Amit itt lehet tenni, az a sok sok beszélgetés, s az a támasz, amit mi szülők és pedagógusok nyújtunk, hogy érezzék mi ott vagyunk, segítünk. Lehet, hogy sok idő kell hozzá, de megéri. Nem szabad feladni, akkor sem, ha már hetek-hónapok- évek telnek el, s alig van jel, mert ezeknek a dolgoknak be kell épülniük, ezen nem tudnak ők sem úgy átgázolni, hogy ne hagyjunk bennünk nyomot.

Következetesen, kitartóan, csak a pontos választ elfogadva, dicsérve, szeretve. Meg lesz az eredmény.